Matrjoska baba

 mint a  hagyományos női szerep kifejezője

Az ezerarcú nő

A jellegzetes orosz festett fajáték, egymásba rakott, egyre kisebb, kettészedhető babákból áll. Szerkezeti kialakítása egyszerűen lenyűgöző, tökéletesen „megfogalmazza” a nő generációkat magába foglaló termékenységét, az életadás végtelen láncolatát. Minden egyes baba magában hordozza egy következő „élet” (egy újabb baba) reményét, a sorozatnak csak az anyag végessége szab határt.

Ugyanakkor az egymásra építkező szerkezet szépsége, hogy „fordított sorrendben” is értelmezhető, ekkor a nő életszakaszait, csecsemőtől az érett, felnőtt nőig való átalakulását szemlélteti.  

Mindezek mellett jelképezheti még a női sokrétűséget, a nő különböző arcait is, ( például úgy, mint feleség, anya, szerető,) s ahogy mindez egyszerre, egy testben létezik, ám élethelyzettől változóan mindig egy újabb réteg kerül(het) felszínre.

Mogyorósy Anett

MOME design és művészetelmélet szakos hallgató

A matrjoska világhódító útja

Az első martjoska-baba 1890-ben látta meg a napvilágot, elkészítését Vaszilij Zvodjocskin esztergályosnak tulajdonítják. A baba eredetét illetően többféle felfogás is létezik, az egyik szerint egy japán szétszerelhetős játék, a másik szerint egymásba rakható, fából faragott húsvéti tojások inspirálták meg a tervezőt.

Az elkészült játék „szerepelt” az 1900-as párizsi világkiállításon, ahol bronzéremmel jutalmazták. A szétnyithatós, egymásba rakott babák hatalmas tetszést váltottak ki, a sikerre való tekintettel a gyártók rengeteg megrendelést kaptak. Innentől egyenesen felfelé ívelt a martjoska „karrierje”, újszerű gyermekjátékból az oroszok mára egyik legismertebb nemzeti szimbólumává vált.


A design

A matrjoska-babák ében-, nyár-, vagy nyírfából készülnek, amelyet kivágás után 2 évig a szabad levegőn szárítanak. A munkát mindig a legkisebb (nem szétszedhető) baba elkészítésével kezdik, innen haladnak „kifelé”. Az elkészült testet megtisztítják és enyvvel kezelik, majd az előre megtervezett mintára kifestik. Először felvázolják a körvonalakat, majd kiszínezik az arcot, a kendőt és a kötényt, utolsó műveletként pedig lelakkozzák.

Általában 5 babából áll, de több változata is létezik, minden idők legnagyobb (90 centiméteres) matrjoskája például 75 darabos.


Népviselet

Az eredeti martjoska baba orosz népviseletes nőt ábrázol, kötényét leggyakrabban pipacs, tulipán, rózsa és harangvirág motívumok díszítik. A népviseletnek minden kultúrában jelentős szerepe volt (van), az adott közösség hagyományait, hit-és hiedelemvilágát, művészeti felfogását (ízlését, esztétika elképzeléseit), törzsi/ nemzeti jellegzetességeit jelezte. Mivel a népviselet (egy adott nemzetségen belül) tájegységenként, régióként is eltérő lehet, ezért egy adott közösség éghajlati, táji adottságaira is enged következtetni. A forma és anyaghasználat a rendelkezésre álló alapanyagokat, az adott nép életmódját reprezentálja, nem mindegy miből és milyen technikával készült egy ruha, a kivitelezés szintén sok dolgot elárulhat egy közösségről.

A díszítés, a felhasznált motívumok és a színhasználat szintén minden nép egyedi sajátossága, s mint legszembetűnőbb megkülönböztető jel, „azonosító jegyként” szolgál(hat) más kultúrák számára.  




Nő egykor és ma

A matrjoska-baba a termékenység, a sok gyermeket nevelő édesanya szimbóluma.  Erre utal neve is; a matrjoska elnevezés az orosz ’Matrjona’ női név becézett alakja, a név a latin eredetű „mater” (anya) és a „matrona” (családanya) szóból származik.

Eredeti ábrázolása az embereknek a gyönyörű orosz anyácskáról alkotott elképzelését fogalmazta meg.  Alakja a régi családi modellt tükrözi, amikor még nem létezett a nemek közti egyenlőség, amikor társadalmilag egy nőnek nem volt más feladata, mint a családi tűzhely őrzése és a gyermekszülés, az utódok biztosítása. Telt, puha idomai, biztos tartást és erőt sugalló széles csípőrésze is az anyaság feladatára kiválóan alkalmas női alakot testesíti meg. A gyermekszülés, a kicsinyek nevelése és a házimunka komoly fizikai erőt követel, ennek megfelelően a matrjoska-baba jól táplált, egészségtől kicsattanó nőt jelenít meg.

Teste teljesen „el van kendőzve”, csak az arca maradt szabadon, ez is azt nyomatékosítja, hogy egy nőnek nem a külsőségeiben rejlenek az értékei. Ugyanakkor erkölcsi üzenete is van, miszerint egy nő csak férje előtt fedheti fel bájait, nem teheti azt közszemlére. Tekintete kedvességet sugall, de nem kihívó, kerek arcpírjai életerőt, szemérmességet, (esetleg szégyellőséget) sugároznak. Testi arányai közel állnak a valósághoz, kerekdedsége az emberiség kezdete óta tisztelt „ősanyát” idézi. (Willendorfi Vénusz)

A matrjoska-baba által szimbolizált nő életében a fogamzásgátlás, az abortusz és a születésszabályozás ismeretlen fogalmak, nem úgy, mint modern társadalmunkban. Ahogyan azt a baba is szimbolizálja, egy nő annyi gyermeket hozott a világra „amennyi belefért”, azaz egészen addig sorra születtek a gyermekek, ameddig a nő kora és egészségi állapota megengedte.  Napjainkban a szülés „kényszerének” megszűnésével és a nők karrierépítési igényének megjelenésével egyre kijjebb tolódik a gyermekvállalás korhatára.

Azonban a túl késői anyaság nem csak orvosi szempontból aggályos, szociális  és etikai kérdéseket is felvet. . Minél később szüli meg egy nő az első gyermekét, annál inkább csökken az esélye egy második vagy harmadik gyermek világra hozásának.

Emellett fejlett társadalmakban egy globálisabb méretű problémához, a populáció csökkenéséhez vezet.

Századunkban az anya és a dolgozó nő fogalma szinte teljesen kettévált, ahogy a nők kiléptek a ház négy fala közül, a karrier és a családalapítás közti egyensúly megteremtése egyre nagyobb nehézségként jelentkezik.



Matrjoska „újratöltve”


A matrjoska-baba talán a legtöbbet újraértelmezett motívum, alakja a modern formatervezés számos területén visszaköszön.

Napjainkban egyre inkább megfigyelhető a törekvés a népművészet, a népi hagyományok korszerű értelmezésére, és ennek a városi kultúrába való beépítésére. A hagyományokhoz való visszanyúlás, a gyökerek „újrafelfedezése” a hagyományőrzésre, az esztétikai ízlés fejlesztésére, a nemzetiségi tudat kialakítására is kiválóan alkalmas.

Az újraértelmezéssel egy hagyományos (jelen esetben népi) elem értékeinek és tanulságainak felismerése, majd ennek a modern kultúrába, tudatba való „becsempészése” történik meg. S amennyiben egy művésznek sikerül visszaadnia, s egyben új tartalommal megtöltenie egy népművészeti motívum eredeti jelentését, egy hagyomány továbbvitelét, életre keltését alapozza meg.

A matrjoskák változásában is megfigyelhető az újraértelmező, modernizáló törekvés, főként a divatipar, de a kozmetikumokat gyártó cégek is előszeretettel alkalmazzák, mint szimbólumot.  

Az orosz Vogue például 10. születésnapjára ismert dizájnereket és divatházakat kért fel új „matrjoska ruhák” tervezésére, de Estée Lauder vagy a Flower by Kenzo is (limitált szériás) matrjoska külsőt álmodott meg parfümjének.

Emellett a matrjoska babák újabb jelentős térhódításának tekinthető, hogy nem csak világmárkás divatcikkeken, hanem használati tárgyakon (pl.: matrjoska alakú lámpa, mérőedény, mini kandalló) és italcsomagolásként is megjelenik.


De vajon miért ilyen időtálló szimbólum ez a briliáns baba, miért „vesszük elő” újra és újra?

Sikerét valószínűleg a benne rejlő számtalan lehetőségnek köszönheti, s annak, hogy szinte végtelen teret kínál az emberi kreativitásnak.  Mindig „ki lehet hozni belőle” valami újat, mikor az adott felfogása, addigi értelmezése és használata elavult, bármikor fel lehet tárni egy újabb réteget.  


Változatok

A hagyományos népviseletes-virágmintás nők mellett már a kezdetektől fogva készítettek ismert személyeket (cárokat, előkelőket, művészeket) ábrázoló matrjoskákat, a ’80-as évektől kezdve pedig megjelentek a politikusokat parodizáló képmások is. A tematikus babák száma mára végtelen: a nemzeti sajátosságokat magukon viselőktől kezdve, a mesehősökön át az antropomorf jegyektől megszabadított tárgyakig szinte bármivel lehet találkozni, ami matrjoska formát ölt. A faji diszkriminációt elkerülendő, gyártanak politikailag teljesen korrekt matrjoska baba kollekciót is, amiben mindenféle bőrszín és nemzetiség képviselteti magát.



Azonban sajnos napjainkra a bazárokat és szuvenír boltokat elárasztó, turisták számára tömeggyártott (sokszor hamisított) darabok már nem őrzik az eredeti formavilágot, kialakításuk nemegyszer giccsbe hajlik.


A matrjoska baba által képviselt „régimódi nőideál” századunkban már nem igazán helytálló.  A „modern nőiség” szimbolikus megfogalmazásában utódjának a női emancipációt, egyenjogúságot, szabadságot hirdető barbie-baba tekinthető.  Kérdéses azonban, hogy az idáig vezető „önállósodási folyamat”, mennyiben segítette és mennyiben csorbította a nők megítélését, mind a maguk, mind a világ szemében. A nők mai társadalomban betöltött szerepének eléréséig hosszú küzdelem vezetett (és tart mind a mai napig), ám a kiharcolt szabadság bizonyos mértékű értékvesztéssel is járt.  Ilyen például a női test értékeinek tárgyiasulása, míg a matrjoska-baba az anyaságot hangsúlyozza, a barbi egyenesen szexszimbólummá vált.



Vissza az olvasnivalókhoz