Sosem tudod mire számíthatsz….

az ambivalens kötődés útvesztőjében

„Játszom. Színes szövetdarabokból készítek egy képet, a mintát megrajzoltam, a darabokat kivágtam, már csak rá kell ragasztani a kartonra. Büszke vagyok magamra, tetszik a művem…Az ajtóban megjelenik anyám, s mint egy fúria rám rivall, hogy micsoda haszontalanságokra pazarlom az időmet…Az arca eltorzul a dühtől, a hangja rikácsol, s én nem értem, mit követtem el. Szégyellem magam, félek, legszívesebben a föld alá süllyednék. Fáj. Egyedül vagyok…”


„Beszélgetünk. Anya és én, kettesben. Olyan jó beszélgetni vele, okos, megértő, figyel rám. Megdicséri a rajzomat.”

   „Amikor még gyermek volt a gyermek…”


Az ambivalens kötődésben élő, vagy inkább függő gyermek sosem tudhatja, hogy az anyjával való következő érintkezéskor mi vár rá: elfogadás vagy elutasítás. S mindennek az okát sem érti, hisz valójában nincs, vagy minimális az összefüggés saját viselkedése, s az anya aktuális érzelmi állapota, reakciói között.

Mogyorósy-Révész Zsuzsanna

tanácsadó szakpszichológus

Vissza az olvasnivalókhoz

Etienne Delessert: Ambivalence