Nem bírom egyedül…

Gondolatok a függőségről és az autonómiáról

Az alap, amire építeni lehet: biztonság és bizalom


Képzeljünk el egy csecsemőt, aki éhes és fázik. A kellemetlen érzések egyre nagyobb feszültségként jelennek meg testében, idegrendszerének aktivitása fokozódik, izmai megfeszülnek, míg végül sírásban tör ki. Számára ez az egyetlen cselekvés, amivel jelezheti, hogy szervezetének egyensúlya felborult. Egy jó anya idejében gondoskodik a csecsemőről, még mielőtt a feszültségszint az elviselhetetlen mértékig fokozódna. Minél többször ismétlődik a megnyugtató folyamat, annál valószínűbb, hogy a kisbabában kiépül egy bizalomhoz hasonló érzés; számíthat valakire, a világot a kellemetlen élményekkel együtt is biztonságos helynek találja.

Emberi létünket végtelen kiszolgáltatottsággal kezdjük. Éretlenül, fejletlenül, önmagunk ellátására képtelenül jövünk a világra. Születésünk után jó ideig mások gondoskodásától, jóindulatától függ életben maradásunk. Az érzés, hogy szükségünk van valakire vagy valamire, ahhoz hogy jól érezzük magunkat, kisebb-nagyobb mértékben mindannyiunkat végigkísér életünk során. Vajon mitől függ, hogy milyen fokú autonómiát érünk el, mennyire szabadulunk meg vagy maradunk függők másoktól, legyenek ezek személyek, szerek, tárgyak, cselekvések?

Dr. Mogyorósy-Révész Zsuzsanna

    pszichológus

De ha a világot leginkább egy veszélyekkel, stresszforrásokkal teli helynek képzeljük, saját feszültségeinket pedig nem tudjuk megnyugtatóan kezelni, akkor marad a visszahúzódás, félénkség, gyávaság, bezárkózás, falak építése. Ha mégis muszáj kimozdulni, folyamatosan szükség van valakire, aki támogat, vagy valamire, ami „bátorít” és elnyomja félelmünket, eltereli figyelmünket rossz érzéseinkről. Így érkezünk el, helyesebben mondva így maradunk a függőségek birodalmában. Függhetünk egy másik embertől, csoporttól, merev elképzelésektől, különböző szerektől (nikotin, alkohol, drogok), bizonyos tevékenységektől (vásárlás, takarítás, munka, stb.) Csak akkor érezzük jól magunkat, amikor ezek a rendelkezésünkre állnak, „velük” csillapítjuk félelmeinket, fájdalmunkat, szomorúságunkat, ürességünket, kétségbeesésünket, boldogtalanságunkat.

Ellenkező esetben, amikor nem, vagy nem megfelelő időben segítenek rajta, azt tanulja meg, hogy a feszültség kezelhetetlen, az egyedüllét elviselhetetlen, a világ nem biztonságos. Ritkán képes szabadulni a készenlét, szorongás alapérzésétől, nem tud ellazulni, nem tanulta meg, hogy a feszültségek hogyan kezelhetők. Később, felnőttként is hordozza ezt a „valami nincs rendben” érzést, egy meghatározhatatlan, diffúz kényelmetlenséget. Olyasmi ez, mint keresni valamit, de nem találni semmit.


Tovább az úton: bátorság és autonómia


Ha biztonságban érezzük magunkat, megnyugszunk. Egy idő után azonban unatkozni kezdünk. Ekkor indul be az ún. explorációs késztetés, vagyis elindulunk felfedezni a környezetünket. Kíváncsiságunk számos új dolog kipróbálására, kapcsolatok létesítésére indít. Mindeközben önmagunkat – képességeinket, határainkat, preferenciáinkat - egyre jobban megismerjük. Minél sikeresebbek vagyunk a világ felfedezésében, annál több pozitív megerősítéshez jutunk, önbizalmunk, bátorságunk növekszik és ezzel együtt autonómiánk (önálló, aktív, hozzáértő és döntésképes lényként való működésünk) hatóköre is tágul.


Hol keressem, ami hiányzik?


Az érzés, amit keresünk, mindannyiunkban adott. Mindannyian születésünktől fogva hordozzuk a képességet, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, hogy képesek legyünk helyreállítani felborult testi-lelki egyensúlyunkat. A nehézség csak az, hogy autonómiánk kifejlődéséhez a fentiekben felvázolt, viszonylag hosszú út vezet, amiben fontos szerepet kapnak a bennünket gondozó, nevelő személyek, az általuk nyújtott viselkedésminták. Mivel ez egy tanulási folyamat, bármikor lehetőségünk van új, hatékonyabb feszültségcsökkentő modellek elsajátítására. Igaz, minél hosszabb ideig éltünk alkalmatlan mintákkal, annál nehezebb az újak kiépítése. De nem lehetetlen! Bátorító társak, felismerés, változtatásra irányuló akarat és kitartás a kulcs. Komoly problémát okozó függőségnél szakember segítsége is szükséges. Amit nyerhetünk: saját függetlenségünk, lelki értelemben nagyobb tér- és szabadságérzet, teljesebb, örömtelibb élet.


Vissza az olvasnivalókhoz