A tisztelet helyreállítása családon belül


Sokan nem is sejtik, de a legtöbb dolgunkhoz szellemi önazonosság szükségeltetik. Nincs ez másként a tisztelettel sem. Ha tehát már tudjuk tisztelni és szeretni önmagunkat, akkor másokat is képesek vagyunk szeretni és elfogadni. A tiszteletet ezért minden esetben önmagunkból, az önmagunkhoz fűződő viszonyunkból tudjuk mások felé felépíteni! E rövid bevezető után azt a gyakorlati tapasztalatomat szeretném közreadni, amit családterapeutaként a családok tanítottak meg nekem.

– Milyen tiszteletre vágynának leginkább a nők a férfiaktól?
– Nekem úgy tűnik, hogy a legtöbbjük azt szeretné, hogy vegyék végre bennük észre a nőt! És ismerjék el őket! A férfi klienseimtől ezért szinte mindig megkérdezem, hogy szokták-e, és ha igen, akkor hogyan erősítik meg a feleségüket a nőiességükben? Általában a választ nehezen kapom meg, és akkor is csupán a „Tudja ő azt!” felelik. Mégis azt tapasztalom, hogy a ma élő nőknek különösen fontosak azok az elismerő szavak, amelyek az értékességükről és a „jó nőségükről” szólnak. Azt látom, hogy a hölgyek vissza is tudnak azokra a pillanatokra emlékezni, amikor rajtuk, vagy bennük valamilyen szépet és nemeset megdicsértek. A férfiak általában el tudják azt tőlem fogadni, hogy a nők nőiességének a megbecsülése és elismerése sokkal fontosabb, mint ahogyan ők azt korábban gondolták.

– Mire vágynak a férfiak?
– Általában a nők azt gondolják, hogy pontosan ismerik erre a választ. Tapasztalatom mégis azt mutatja, hogy tévedni emberi dolog. Ha titkot is árulok el, de a legtöbb férfi arra vágyik, hogy a munkája, a családfenntartó szerepe, és a családjáért végzett erőfeszítései el legyenek ismerve, meg legyenek becsülve. Néha nehezebben tudom a hölgyeket rávenni arra, hogy kezdjenek neki az effajta őszinte odafordulásoknak. Márpedig férfiként nemcsak a nők által kapott kedvességre vagyunk rászorulva, hanem arra is, hogy tiszteljék bennünk azt az embert, aki dolgozik, és teszi a dolgát! Sajnos ma, Magyarországon, nem sok olyan férfi van, akit e téren otthon elismernének!  Pedig, ha egy férfi megkapja ezen tiszteletet, akkor meg fog „szelídülni”, és sokkal együtt működőbbé fog válni.

A tisztelet mellett természetesen a cselekedeteknek, az őszinte gesztusoknak, figyelmességeknek is megvan a maga megmásíthatatlan helye és fontosossága. A férfiak azt ugyancsak el szokták tőlem fogadni, hogy az első megerősítések után ne várjanak azonnal csodát. Idő kell ugyanis ahhoz, hogy a másik (velük együtt) valóban hinni tudjon abban: most nem egy játszma „megy”, hanem valami új és őszinte dolog. Megértik tehát, hogy a feleségüknek többet szükséges engedniük, ugyanakkor más téren szintén változatniuk kell. Amikor rákérdezek még tőlük arra, hogy mennyit beszélnek otthon önmagukról, akkor általában a válaszok siralmasak szoktak lenni.

Sok férfi – sajnos – semmit sem mond magáról. Sem érzést, sem vágyat, sem gondolatot. Márpedig azt a személyt lehet leginkább megszeretni, aki hagyja magát megismerni, aki tud beszélni az érzéseiről, és általánosságban önmagáról.


Tapasztalom, hogy a nőknek az szintén nagyon jót tesz, ha elkezdenek otthon nemet mondani, ugyanakkor feladatokkal bízzák meg a társukat. Egy nőnek engednie kell még azt is, hogy a férfi őt „megtartsa” és megajándékozhassa. Bár eleinte ezen ötleteimet úgyszintén hárítani szokták, de később csak belátják: a változtatást valakinek el kell őszintén kezdenie. Márpedig, aki „fordulatot” tud váltani, azt a másik követni fogja! Ez a titkos recept!


– Végezetül pedig mire vágynak a gyermekek?
– Válaszom erre nem a Lego és a csoki – persze azok is – hanem az, hogy a szüleiket boldognak láthassák! Ha azt látják, hogy a szüleik szeretnek élni, akkor ők is ki fognak benne bontakozni! Az életöröm az a legerősebb példa és ajándék, amit egy felnőtt a gyermekének adhat! Az utódok vágynak még egyértelmű, ellenőrzött, de beszélgetés tárgyát képező szabályokra, sok-sok megértésre, bizalomra, simogatásra, anyagi-érzelmi biztonságra, közös tevékenységekre a szüleikkel, és hangsúlyozottan: az érzéseik elfogadására. Azt az aranyszabályt pedig sohasem árt tudatosítanunk, hogy az a csemete fegyelmezhető, aki érzi, hogy szeretik!

DR. DOMJÁN MIHÁLY – tanácsadó szakpszichológus és családterapeuta


A családon belüli tisztelet helyreállításának számos pontja van még, de egy biztos, aki tudja már, hogy mit akar, az képes ezen ügy érdekében tenni. A saját akaratunk tisztázása megkerülhetetlen! Érdemes a sort önmagunkkal kezdeni, és a saját értékeinket, valamint az esetleges áldozatszerepünket átgondolni. Leginkább önmagunkhoz szükséges őszintének lennünk, és mind a jó, mind a rossz tulajdonságainkra rálátnunk! Ez a legnehezebb: mármint meglátni és elfogadni az érzéseinket, önmagunkat úgy, ahogyan vagyunk. Később pedig a másikhoz odafordulni, és mindazt elismerni, amit szeretünk és tisztelünk benne. Idővel képessé kell még arra is válnunk, hogy a kapcsolaton belül érzett méltánytalanságainkat kimondjuk, illetve a véleményünket őszintén képviseljük.

Vissza az olvasnivalókhoz