Nemek szótára: megértheti valaha egymást a nő és a férfi?

A férfi kérdése: Mi baja van megint?
A nő kérdése: Miért nem érdekli soha, én mit szeretnék? Miért nem figyel rám, miért nem akar velem lenni?
A férfi vállat von, és csinálja tovább a dolgát. Jobb esetben megkérdezi, mi a baj. Mire a nő láthatóan sértődött arccal azt feleli, semmi. Így hát a férfi teszi tovább a dolgát, és elfelejti az egészet.
A nő még két hétig idéz fel hasonló helyzeteket, múltbéli példákat hoz magának, folyamatosan gondolkodik a felmerülő (újabb) kérdéseken, miközben rémisztőbbnél rémisztőbb válaszokat talál magának, és persze folyamatosan rosszul érzi magát.
A fenti folyamat pedig egy efféle párbeszéd eredménye:


A párkapcsolati, de a kamasz-szülő problémák jelentős része is a kommunikációra, vagy annak hiányára vezethető vissza. Volt már róla szó, bizonyára lesz is még: megértheti egymást férfi és nő?


A férfi arra gondol: amíg ő elmosogat, én kicserélem a kiégett égőt a garázsban, elpakolom a szerszámokat, aztán majd együtt megnézzük az esti filmet.  Vagy: van itthon néhány dolog, amit meg kell csinálnom, most van rá idő, nem akarok moziba menni.
A nő meg arra: dolgoztam, elmentem a gyerekekért, megfőztem a vacsorát, hulla fáradt vagyok. Szeretném, ha segítene, addig is együtt lennénk, nem érezném, hogy mindenben egyedül vagyok, de hiába mondom meg, mit szeretnék, nem érdekli. Soha nem figyel rám, nem ért meg, nem is akar velem lenni, pedig közben beszélgethetnénk, át is ölelhetne… Vagy: megint a garázsban piszmog inkább, pedig tudja, hogy moziba akarok menni, de soha nem visz el sehova, nem is akar velem lenni…És így tovább.
A férfi szerint annyi történt, hogy megkérdeztek tőle valamit, ő meg válaszolt. A nő szerint az történt, hogy ő világosan kifejezte vágyát, igényét, amire élete párja magasról tesz. A jelenség hétköznapi, akár párkapcsolatról, akár szülő-gyerek viszonyról van szó. Ha a nő végül elmagyarázza a férfinak, mi is a baja, az értetlenül néz: „akkor miért nem azt mondod?” Mire a nő is értetlenül néz: „hiszen azt mondtam!”

A férfi szerint annyi történt, hogy megkérdeztek tőle valamit, válaszolt. A nő szerint világosan kifejezte vágyát, igényét, amire élete párja magasról tesz.


Ha azonos neműekkel beszélgetünk, maradhat minden a régiben. Ám ha ellentétes neműekkel szeretnénk szót érteni, vagy elkerülni a felesleges nézeteltéréseket, érdemes a másik félhez is alkalmazkodni.

Nők számára eleinte talán nehéznek, vagy kellemetlennek tűnik majd azt mondani a gyereknek: „Most tanulsz egy órát, aztán vacsorázunk”, ahelyett, hogy „Szeretném, ha tanulnál kicsit vacsora előtt”. Vagy azt a párjuknak: „Légy szíves, segíts elmosogatni, és közben beszélgessünk”, ahelyett, hogy „Nincs kedved segíteni?”. De az eredmény minden bizonnyal motiválni fog az egyenes beszéd további gyakorlására.


Pál Judit

Nő: - Nincs kedved segíteni a mosogatásban?
Férfi: - Nincs.

Avagy:

Nő: - Nem akarsz moziba menni?
Férfi: - Nem.


Így lesz a legártatlanabb mondatból is hetekre szóló sértődés, szótlanság, veszekedés.
A férfiak az egyenes beszédből értenek. Ha valamit akarnak, nem beszélnek virágnyelven – és egymás között ez remekül működik is.
A nők többsége viszont kifejezetten agresszívnek érzi, ha „utasítások” formájában kell beszélnie. Nem térnek rá rögtön a lényegre, férfiszemmel homályosnak tűnő dolgokat beszélnek, legfeljebb céloznak arra, amit a másiktól szeretnének, hogy a másik úgy érezze, van választása, és ha megtesz valamit, azt „szabad akaratából” teszi. És nők közötti kommunikációban ez általában remekül is működik.
Ha azonban az egyenes és a „homályos” (indirekt) beszédmód kerül össze, és nem ismerjük a jellegzetességeiket, az eredmény gyakran ugyanaz lesz, mint a fenti példában. Valójában mindenki jó szándékkal indít, aztán mégis valami egészen más sül ki belőle. Muszáj, hogy így legyen?


Férfiak számára eleinte talán nehéznek, vagy kellemetlennek tűnik majd csendben végighallgatni a nők beszédét, és a másfél órából vagy akár egyetlen mondatból is kihámozni a lényeget, amit a párjuk valóban közölni akar az elmondottakkal - ahelyett, hogy felfognák a vélt problémát és rögvest előállnának a megoldással. De ha ráéreznek, hogy olykor a meghallgatás, figyelem már önmagában maga a megoldás, és lépésről lépésre egyre többet hallanak meg a homályos célzásokba vesző valódi óhajokból, érezni fogják azt is, hogy a meghallgatás, beszélgetés bizony sok feszültséget tud csökkenteni, nem csak újabbakat generálni, és érdemes tanulni a dekódolást.


Vissza az olvasnivalókhoz